Vissza

Érték - Választás

Vajon hol vannak értékeink és hol lehetünk MI igazán értékesek?

Határon túli, vajdasági magyarként sok olyan időszakot élhettünk át az elmúlt évtizedekben, amikor sajnos nem nagyon tudtuk, hol a mi helyünk a világban, vagy egyáltalán van-e.

Nekünk, magyaroknak, akiknek szülőföldje az anyaországon kívülre esik, igen régen adatott meg az, hogy magyarságunkból bármiféle érdemes sikert tudjunk kovácsolni. Legtöbbször magyarlétünk hátrányt és veszélyforrást jelentett.
Az utóbbi évek enyhülése talán a jövőben lehetővé teszi számunkra, hogy biztos talajon érezzük magunkat azoknak, akik vagyunk, egy új XXI. századi Európában és Vajdaságban, és szerepünket sem kényszeríti ránk többé senki.
Érezni szeretnénk, hogy bár a történelem viharai következtében számos országban, de magyarként vagyunk magyarok és nem másként mások.

Meglátásom szerint közösségünkben egyre több fiatalt foglalkoztat magyar léte és az itthonmaradás, többet mint pár évvel ezelőtt. Ez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy a többi fiatal nagy arányú kivándorlását megállítsuk, vagy egyáltalán csillapítani, hazaszeretetüket és kötődésüket erősíteni tudjuk.

Mert ez a mi feladatunk.
A történelemre és a társadalmi, gazdasági helyzetre való tekintettel senkit sem hibáztathatunk azért, mert máshol keresi a jobb életet. Elmúlt évtizedeink sokat tettek annak érdekében, hogy többünk hazaszeretete csorbuljon, másodlagossá váljon, háttérbe szoruljon, kevesebbeké pedig felerősödjön.
Így kapja a most beérő fiatal generáció a nemes feladatot, hogy szívvel ápolja közösségének történelmét, jelenét és tekintsen annak jövőjébe, olykor mások helyett is, annak reményében, hogy hazahozzuk, aki elment és körünkbe invitáljuk azokat, akik még itthon maradtak ifjúságunk szülőföldi bástyáiként, legyenek azok szüleink, családjaink vagy a velünk egyidős ifjak, akik úgy határoztak, itthonról el nem mennek.
Úgy gondolom, értéket az ember csak otthon választhat.
Bölcsőn kívüli, idegen érték soha nem lesz az övé. Az torz önképet formál és kétségbe ejti az embert, nem alakul ki szeretet és kötődés önmaga, szülőföldje, hazája iránt, csupán bolyongó árva lesz, ki mindig a helyet keresi lelkének, de ilyenféle kötődések nélkül azt soha nem találhatja.

Egymásba kell hát kapaszkodnunk, nekünk, Kárpát-medencei fiataloknak, határokat figyelembe nem véve és inkább nyitott szemmel járni mind a saját lelkünk, közösségünk, és úgy a bennünket érintő és körülvevő aktuálpolitika és közélet tekintetében, ahelyett, hogy csukott szemmel futnánk inkább.