Vissza

II. Kiállni sosem ART

Olyan mintha körülöttünk mindenki csak romokat, megégett képeket, elszenesedett könyveket látna

Kiállni sosem ART! Hogy ez mit jelent? Remélem tudjátok már, de hamarosan el is magyarázom!

Nap, mint nap azt tapasztalom, hogy gyakorlatilag a vajdasági embernek újra el kellene magyarázni, hogy mi is a művészi szépség, mert egyszerűen nem értjük, idegenkedünk tőle. A kis hazánkban élők közül sokunknak szerintem több évtizede nincs egészséges szépérzéke, mely eltűnéséért rengeteget tettek a bennünket ért történelmi és társadalmi traumák, akulturális ápolatlanság, ez tény. Érdektelenné váltunk minden iránt, ami szerintünk már felesleges a túléléshez.
Nos, remélem kicsit ki tudom zökkenteni a VIFÓ blog olvasóit, ha azt mondom, hogy a szépség és gyönyör felső határa nem feltétlen egy jól megpakolt, szabadszedéses pljeskavicát jelent.

           Ideje túltennünk magunkat bizonyos bennünket ért sérelmeken, még akkor is ha fizikailag (értsd: gazdaságilag) nagyon nem könnyű ezt megtenni, tegyünk inkább azért, ami javarészt saját magunkon múlik, ez pedig a szellemi túlélés. Mert bár értem a miértjét, mégis felteszem a kérdést: hogy gondolhatnánk azt, bármi trauma is érjen bennünket, hogy a túlélésünkhöz kizárólagosan elegendőek a fizikai feltételek, az hogy megőrizzük az ép eszünket teljesen mindegy?

Olyan mintha körülöttünk mindenki csak romokat, megégett képeket, elszenesedett könyveket látna.
           Ne engedjük tovább tehát azt sem, hogy túl a mi szellemünk ápolásán, azon keveseket is eltaszítsuk, akiknek a művészet és a szépség nem teher, hanem az élet vize. Fiatal vajdasági művészek rejtőznek az előző mondatom kissé magasztos tartalmában. Engedjük, hogy életünk részét képezzék ezek az emberek, s többek lehessünk általuk, megtanuljunk ne csupán ételre és italra vágyni.
           A VIFÓ-ban mindig is olyan emberek tömörültek, nem hiába, akik evésen és iváson,vagy a szürke hétköznapok munkáján kívül mást is szeretnének tenni. Szeretnénk ha legújabb rendezvénysorozatunk, a Kiállni sosem ART egyrészt besorakozna a számos művészettel és művészekkel foglalkozó rendezvény és közösségi esemény, társulások közé, másrészt pedig átlépné azt a nagyon nagy határt, ami ezek és a hétköznapok embere között húzódik. Ezzel a céllal rendeztük meg rövid időn belül már második alkalommal az ART-ot, december 7-e és 14-e között, hisz úgyvéljük, rendezvényeink sosem egy bizonyos rétegnek szóltak, hanem mindnyájunknak.

Az ART rendkívül magabiztos és lelkes szervezőcsapatának személyes céljai között is szerepel, hogy egy olyan művészeti galériát rendezzenek meg időnként, amely ezen a módon besorakozik a többi rendezvényeink közé és mégis más, hisz fiatal fotó- és képzőművészekkel, szépséggel foglalkozik.

Mi sem nagyobb motiváció számunkra, hogy hívásunkra második alkalommal is nyolc tehetséges fiatal vajdasági művész jött el hozzánk, nem kisérdeklődés fogadta őket, viszont nem állhatunk meg.

           Fiatal szervezők, fiatal kiállítók és fiatal érdeklődők. Ezt láthattuk a II. Kiállni sosem ART-on, ahol ismét bizonyítottuk és érezhettük, milyen az amikor feltörekvő tehetségek tartanak bennünket életben, az általuk kínált igenis létező vajdasági szépség és ambíció dobogtatja a VIFÓ családjának szívét. Ezt a jövőben is szeretnénk megmutatni Nektek, hogy generációink most már tényleg túl tudjanak látni a rosszon és elfogadjuk:
Itthon vannak Emberek, Itthon van Tehetség, van Szépség. Lássunk hát közelre is.

           Bátran érdeklődjetek Kiállni sosem ART címú kiállításunk után és természetesen családunk, a Vajdasági Ifjúsági Fórum csapata felől. Megtaláltok bennünket mindenhol, legyen az egy online felület, vagy Szabadka utcái. Meséljünk egymásnak, és alkossunk együtt ahogy a II. Kiállni sosem ART-on tanulhattuk Bankó Denisztől, Balassa Teodórától, Rác Gyöngyitől, Hubai Flóriántól, Úri Friderikától, Soltész Dávidtól, Zsoldos Nikolettől és Dózsai Dórától, valamint nem utolsó sorban mentoraiktól, Boros Györgytől, aki kiállításunkat megnyitotta és a KurtaUtcától, azaz Torok Orsolyától és Roncsák Marcelltől, akik zenéjükkel tették értékesebbé megnyitónk műsorát.

Köszönjük nekik! Találkozunk tavasszal, sziasztok!